Levegonek nézni könnyu, de tanulni magunkon már nehezebb!
Elfordítani a fejet, vissza sem reagálni, se szólni, se írni, minek is azt, ha nem látod, nem létezik…. Kettős dologról van szó. Egyik nagyon is helyes, mikor ki szeretnénk zárni valamit az életünkből, ami lehúz, ami bánt, ami zavar, netán veszélyes. Nem foglalkozunk vele, kizárjuk, nem vesszük föl. Ahogy a gondolatokat is, vagy egy ruhát, amit felveszünk, az a miénk. És ha kizárjuk, nem vesszük föl, nem a miénk, elkerüljük az adott helyet, embereket, helyzetet. Ám amikor újra és újra szembekerülünk valamivel, amiről nem akarunk tudomást venni, vagy amikor elfordítjuk a fejünket, pedig segíthetnénk, amikor nem akarunk szembesülni a tetteinkkel, leckéinkkel, vizsgafeladatainkkal az életben, nem veszünk tudomást arról mit tettünk és mennyire megbántottunk másokat, az önmagunk kárára szolgál. Ilyen felfogással bármit megtehetnénk, nincs bűn nincs bűnhődés, nem nézek oda, elfordítom a fejem, nem vállalom a felelősséget. Csak hogy a karma ez esetben is visszavág! És a vizsgafeladat újra megjelenik ezúttal a te oldaladon lesz az, amikor te szorulsz segítségre, te veszítesz el valakit, te felőled fordítják el a fejet, stb… És akkor hol lesz a másik? És hol leszel te?
És azért is kettős a dolog, mert ha valakire dühösek vagyunk, vagy bármilyen más érzést előhoz, akár gyűlölet, szeretet, bármilyen érzést, az egy érzés, tehát mi nem akarunk tudomást venni a saját érzéseinkről!! Inkább elzárjuk, elfordítjuk a fejünket, és dühösen becsapjuk az ajtót, vagy lenyomjuk a telefont! Kérdezzük meg magunktól, mert inkább ez az érdekes, hogy miért történik ez? Mit akar üzenni? És mit érzünk egyáltalán? És bármit is érzünk, végső soron mindig a szeretetből ered, a gyűlölet is, utálat is, mert pont azért gyűlölöd és nem akarod őt látni, sem beszélni vele, mert érzel….. mit is??? Mindenképp van egy érzés… akár tagadod akár nem… akár gyűlölöd akár nem…. És ezzel nem tudsz, vagy nem akarsz szembe nézni….. Mert félsz. Félsz a saját érzéseidtől, melyek úgy érzed összekicsinyítenek, és védtelenné válsz. Tehát amikor elzársz valakit, letiltod, utálod, akkor azt vagy védelemből teszed, vagy azért mert nehéz szembe nézned az érzéseiddel! Pont ezért! Nem akarod látni, mert szenvedsz látni! Vannak azok az esetek ezt interneten mindenki már jó ismeri, mikor zaklatnak, beszólnak azt se tudod honnan jött, ki fia borja… magyarul a 23. senki aki inkább lehúzza az oldaladat, és igenis ezeket a rossz gondolatokat, szavakat, beszólásokat, írásokat, érzéseket ki kell tiltani, mert nem jók, egész egyszerűen ezért! Ahogy nem viszel be mocskot a házba ugyanúgy szellemileg sem engedheted ezt meg magadnak! De a másik oldal, amikor van dolgod, tettél valamit, sáros vagy… tudod jól.. és nem nézel szembe az adott dologgal! Inkább erre utaltam a cikkben. Van az a határ mikor szó szerint fonalat vágunk… de azt is fel kell dolgozni és szembe kell nézni akkor is önmagunkkal, érzéseinkkel. Mert a lényeg, amire utalni szerettem volna az, hogy lehet levegőnek nézni a másikat, figyelembe se venni, de lehet épp tanít téged valamire, és nem feltétlen csak ő a bűnös… ugye… És ha már valami ennyire zavar… ott van valami.. nálad… „Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél!” Önmagunkra befelé figyelés! Nézd meg az érzéseidet az adott dologgal kapcsolatban! Remélem tudtam segíteni! Mert ez a levegőnek nézlek, nem reagálok, nem annyira dívik ám, mint hogyan azt sokan hiszik és alkalmazzák, mert milyen menő….. Ez inkább rólad egy minta! És most mindegy hogy szuper sztár vagy és extra elfoglalt, vagy csak egy olvasó…. mindenkinek drága az ideje…. és egyszer lejár… Szóval nézz szembe a saját félelmeiddel és győzd le azokat, és ha halogattál bocsánatkérést, szembenézést bizonyos feladatokkal, emberekkel hajrá!!! Itt az év vége még van időd, hogy pótold a hiányzó láncszemeket! És ne karácsonykor búslakodj meg mélázz azon milyen egyedül vagy…. és mennyire megbántott vagy sértett. Hozd helyre magad és kapcsolataid, míg nem késő!
Nagy Szaffina író, spirituális életmód tanácsadó
A szeretet
A szeretet szül mindent,
még a gyűlöletet is,
átöleli a csendet,
a szót, s a haragot is.
És minden csepp könny,
a megnyugvást adja,
a boldogság, az öröm
a szívnek hantja.
A szeretet szül mindent,
a bánatot és a siralmat.
A gyilkos szerelmet,
s a tiltott tilalmat.
A szeretet megszül és átölel,
a bosszú is édes,
a szeretet édes vére,
mely megöl és eltemet.
S a szívet marcangolja
a nyughatatlan érzés,
minden fáj ma,
de a holnap új napot ígér!
Nagy Szaffina ®
További spirituális verseim: a Más Világban Élek oldalon elérhetőek:
