Pünkösd a Kükládok közepén
Csodálatos ünnepet élhettünk meg együtt közösen, egy kis szigeten, áthajóztunk, a kis fehér templom már hívogatott. A pópával együtt hatan voltunk, csak mi voltunk magyarok, többiek görögök, és csak egy tudott kicsit angolul, de mégis megértettük egymást. Részt vehettünk a kis templom feldíszítésében, már ez is áldásként hatott ránk. Feltettük a virágokat, mindenhova, szentképek köré, oltárhoz, ajtóhoz, asztalkákhoz, egy szál fehér virág maradt, azt nekem adták. Rengeteg gyertyát rakosgattunk ki, amit meglehetett gyújtani minden odaérkezőnek ezen az ünnepen, elmondva imáját, kívánságát, áldását. Míg mi asszonyok virágokkal díszítettük a kis templomot, a férfiak felhozták az italokat, kenyereket a csónakból, melyek később az ünnepségen meg lettek szentelve. Annyira hatása alatt voltam a készülődésnek, hogy részt vehettünk benne, hogy mire észbe kaptam, elkezdődött a szent liturgia, az emberek kezdtek egyre többen jönni át csónakokkal, pópa már bent énekelt és tartotta a beszédet, elfelejtettem képeket készíteni. Magamnak, mert ezeket mi már nem tesszük közzé. A szent dolgok, szent képek, amiket átélünk, az áldások, mind annyira bensőségesek, amit mindenkinek át kell élnie a saját lelkületével, és nem posztokra ki vinni, mert nem oda való. Ez szent. A pillanat is. Mikor együtt rezgünk, énekelünk, és bár nem értjük a görög nyelvet, de szívünkkel érezzük az összetartást, a befogadást, az egységet, a békét. Mert ott, akkor, az eseménynél, amit ma pünkösdként ünnepelünk, megjelent a fény, kiáradt a szent lélek, Jézus mennybemenetele, és az emberek képességeket kaptak, és ezen felül a különböző nyelvek ellenére is MEGÉRTETTÉK egymást.
Fehér ruhában álltunk, kezemben a hófehér virággal, és áldást kaptunk, befogadást, és szeretetet. Mintha csak egy esküvőn lettem volna. Ezt a csodát, ezt a mély áhítatot, isteni erőt, energiát, ami átölelt bennünket, ilyenkor úgy, de úgy megosztanám azokkal, akiket szeretek, akikre gondolok, hogy ők is kaphassanak ebből a jóból, a pünkösdi szentlélek kiáradásából, hogy megértsék önmagukat, miért vannak itt a Földön, és megértsenek vége másokat is. Vissza fele is kis csónakba ültünk, hullámok ringattak az úton, nem tudtam szólni, csak csendben álltam, és csorogtak a könnyeim a meghatottságtól, az élménytől, az a béke és megértés, befogadás érzése, ami minden porcikámig hatolt, és ezt kívántam ott és most is az egész világnak! Megjelent mamám is, éreztem őt is, ő tudta, ő ott volt velem, szerette volna ezt a helyet. Évente csak ünnepekkor nyitják meg a kis fehér templomot, akkor lehet átjönni csónakkal a szigetre, ez annyira picike a Kükládok közepén, háborgó nagy hullámokkal, hogy ez lakatlan, itt csak a szentséges templom áll. Éppen ezért még nagyobb élmény, hogy mi egyetlen magyarként ott, pont ott és akkor, jó helyen voltunk, és előtte való nap szólt egy kedves görög asszony, és felszállhattunk a pópával, és még díszíthettünk is. Nekünk ez nagy élmény volt! Áldást, békét a szívekbe és megértést egymás felé az elmében, ezeket kívánom Pünkösd napján minden szeretett lénynek!
(Pár kép csak kívülről)
Pünkösdi írásom itt olvasható:
Nagy Szaffina
Spirituális tanító, író
Weboldal: https://www.nagyszaffinaeletmuvei.hu
Kövess be Facebookon is ITT:
Nagy Szaffina Életművei Facebook oldalam:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100056345111650
YouTube csatornám:
Más Világban Élek:
