Nem csak akkor kellesz, amikor csodálatos vagy!
Az egyik legjobb és legszebb bók, mondat, amit kaptam. „Nem csak akkor, amikor csodálatos vagy.” Amikor minden szép, amikor minden jó… Amikor együtt nevetünk, amikor együtt nézünk meg valamit, amikor kirándulunk, utazunk, jót beszélgetünk, nevetünk, amikor van pénz a zsebedben, amikor örülsz és amikor egészségnek örvendesz… Amikor együtt hülyülünk, és csak röhögünk egész nap…. Amikor tetszünk egymásnak… amikor wow fotókat készítünk… egymásról…. magunkról… Amikor szédítő mondatokat hagyunk egymásnak, vagy bókolunk vagy megdicsérjük egymást… milyen tutik is vagyunk és szuperek és valóban jól esik a lelkünknek a bátorító szavak… Akkor…. mindig minden jó….
De mi van akkor, amikor nem nézel ki 100%-osan, mikor kócos a hajad, mikor fáj valamid, mikor abszolút nem vagy tökéletes…. mikor kicsit eleged lett mindenből… mikor picit magányra vágynál… mikor lefárasztanak a 20. kérdéssel.. mikor elfogyott a kis türelmed is… és egyáltalán nem vagy jó passzban…. Akkor tényleg azt kell odaba sz…rintani a másik orra alá hogy legyél pozitív?! Miért van rosszkedved, miért fáj a fejed… stb… ?! Nem inkább együtt érzőnek kéne lenni…? Látni hogy most nem tuti, de attól még ő ugyanaz az ember…. akit szeretsz! Nem sajnálni kell… semmiképpen… Az nem jó energia… De okoskodnod sem kell feltétlen… Próbálj meg együtt érezni vele… ja mert te olyan tökéletes vagy veled soha nem történhet rossz és ha történik is még a halál szélén is erős maradsz és törhetetlen… és könnyed sem csordul és soha nem lesz vigaszra szükséged te olyan erős vagy…. Biztos vagy te ebben? Vigyázz….. vigyázz, mert az élet pofont ad! Nem vagyunk elég empatikusak… felszínesen élünk meg mindent… gyorsan menj tovább, add tovább, lépj tovább… Aztán bele esel egy gödörbe.. lehet kettőbe.. lehet olyan mély lesz azt se tudod hogy mássz ki rajta… Biztos hogy neked is olyankor a pozitív eszmék, okoskodások lennének jók, vagy inkább a biztató szavak, a baráti váll…? A pozitív számomra nem azt jelenti, hogy mindig minden mámorítóan édes és szép… A pozitív számomra az, hogy meg merem élni a mélységet is, és kisírom magam, ha kell és ökölbe csapom a kezem ha kell, és felállok.. újra és újra… Nem elsöpröm a szőnyeg alá.. hanem szembenézek vele és megoldom… Megértésre, megoldásra akarok benne jutni! És nem vagyok csodálatos az év minden napján… És néha kibírhatatlan is tud az ember lenni… és igen tud üvölteni, és tud ütni, és tud szomorú lenni, és vannak vágyai, és érzései.. ettől leszünk emberek! Nem egy vitrin polcán csücsülünk és meditálunk egész nap! Mindennap jönnek mennek a megoldandó feladatok, emberek, kapcsolatok, kérdések, záporoznak a gondolatok… zene bejön, érzés felkavar… és még megannyi más… Az, hogy mit engedünk be tőlünk függ! Kit és mit! Milyen érzéseket, gondolatokat! De ha soha nem mélyülünk el önmagunkba nem értékeljük át önmagunkat, soha nem jutunk elég mély önismerethez, önmagunkban nem egy workshopon!! Ahol harmincmagaddal együtt ülsz és tartod magad mint a faszék… érted… Nem, ez valódi belső munka… A tanfolyamok, könyvek elindítanak ahogy talán az én szavaim is.. beindítanak, feloldanak egy görcsöt, de végtére is te magad indítod be, te teszed meg! Szóval mélyre ásol … hogy jobb legyél… és nem vagy mindig csodálatos! És ebben nincs is semmi rossz! Nem kell 100%-on égned a nap 24 órájában, hogy mindenki elfogadjon és szeressen! Ennek semmi értelme!
Legyél önmagad! Mert aki szeret, akinek fontos vagy, tudod nem az a sok like… vagy szívecske… hanem az, aki lát téged úgy is, amikor nem vagy csodálatos! És kellesz neki akkor is, amikor nem vagy csodálatos! Akinek megengeded, hogy úgy lásson, ahogy más nem! Robotokat akarunk látni, tökéletesített katonákat, jól beidomított birkákat, parancsszóra, vagy érzelem ittas valódi szerető embereket magunk körül? Kérdem én mi a csodálatos? Ha tökéletes a sminked, a vadi új körmöd, jól kipolírozott autód, a menő fizetésed… ahhhhhh….
Nekem tudod mi a csodálatos? Amikor meglátom a fényt a másik szemében, az embert, nem a kipolírozott bohócot… amit mások látni akarnak.. a valódi lényét… ami néha sebezhető… néha idióta… de én úgy szeretem… A tökéletlenségében meglátott tökéletesség! Ez a paradoxon, a bennünk élő csoda, az isteni fény… Hogy úgy vagyunk tökéletesek, ahogy megalkotott bennünket a Teremtő… Ettől vagy Te és én is csodálatos!
Nagy Szaffina író, spirituális életmód tanácsadó 2019 Január 24.
