Mit jelent neked magyarnak lenni?
Ma a Trianonra emlékezünk. 2020 Június 4. Ma 16.30-kor megáll a forgalom Budapest utcáin. Hősök terén 100 néptáncos ad elő, Ferencvárosban 100 fát ültetnek, az V. kerületből felvonulás lesz a Parlamenthez. Debrecenben 16.30.-kor egy óráig harangoznak a harangok, Csallóközaranyoson és Győrben, Rédicsen tábortűz ég, Sopronban felavatják a Trianoni Emlékparkot, Komáromban 100 ágyúlövés fog elhangzani, Keszthelyen 600 db mécsesből rakják ki a Nagy-Magyarország térképét, ezenkívül országosan mindenhol megemlékeznek. Kérlek, Te is állj meg egy kicsit, és gondolkodj el mit jelent számodra Magyarország, ez a haza, a nép, a szó, a kultúra, a szimbólumok, az emlékünk, a hagyományaink. Trianon békeszerződést 100 évvel ezelőtt írták alá 16.30-kor versailles-i kastélyban La galérie des Cotelles-ben, amely kimondta az Osztrák-Magyar Monarchia felbontását, és egyben óriási területek elvételét hazánkból, 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. Ami mai napig érezhető fájdalom, igazságtalanság, és dühöngés kiváltója a népben. Ma nem a történelemről szeretnék írni, azt hiszem erről van bőven információnk, nagyon sok helyről, továbbá mindenkinek van erről úgy gondolom szív véleménye is, mert mindannyiónknak maradt kint rokona, barátja, ismerőse. Én ma kicsit más szemmel szeretném megírni, és megvilágítani ezt a történelmi eseményt, amit egyébként 2010 óta a magyar országgyűlés Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította. Egyszerűen csak emberi szívvel közelíteném meg. Amikor beszélek erdélyiekkel, vagy olyan ”kint maradt, elhatárolódott” szerb barátokkal, akik elmondják, sokszor mekkora hátrányban vannak, mert magyarok, hogy nem lehet mindenhol használni a magyar nyelvet, hogy a munkájukra, foglalkoztatásukra is kihat, ez azért fájó pont. Azt hiszem, Magyarország szétszakadását sosem heverte ki a nép, és olyan, mintha kiszakadt volna a testéből, lelkéből egy rész. Azt mondjuk fontos a magyarság, testvérek vagyunk, határokon túl is, és azóta is vannak testvérkapcsolatok különböző városokkal, ünneplések, táboroztatások, ami csodálatos. Ám felmerül bennem a magyarságunkkal pár lelki kérdés, amit mindenki válaszoljon meg tiszta szívvel önmagának, ÖnMAGjának, politikai vagy vallási, vagy akármilyen hovatartozás nélkül. Nagyon sokan tartják Erdélyben maradt barátaikkal a kapcsolatot, mégis mikor adományokat gyűjtünk, gyűjtenek, sokan segítenek, de van olyan, aki azt mondja és vallja, ő a magyar, mert itt él a magyar határon belül, nekik kell segíteni először. Még mindig külön kezeljük, külföldiként a kint élő ”testvéreinket”. Aztán meg itt van nap, mint nap a cigánykérdés, ők is a testvéreink, mégis évtizedekig és most is megy a megkülönbözetés. Ha nem tudunk itt piciny megmaradt hazánkban békében élni egymással, hogyan akarnánk mi egy nagyobb magyar hont, a”külföldi” ”kint” ragadt testvéreinkkel? Megtapasztaltam saját bőrömön milyen érzés kirekesztettnek lenni, mikor egy magyar szlovákokkal teli buszon nem szóltak hozzánk magyarul, lenéztek minket… nem kellett semmit sem tennünk, csak magyarnak lenni. Még mindig külön választanak bennünket bőrünk, pénzünk, politikai és vallási és egyéb hovatartozásaink végett…. hogyan beszélhetnénk igazi testvériségről? Vágyunk arra, hogy visszakaphassuk a régi területeket, vágyunk a nagyobb Magyarországra, miközben nem tudunk ebben a megmaradt területen sem békében élni. Szerintem inkább ezeken kellene minden magyarnak tiszta szívével elgondolkoznia. Nem a nagyobb területek, földek, címek, rangok lennének a fontosak, ki nyer, ki veszít ebben a történelmi, politikai játékban, hanem mennyire fontos ez nekünk és miért? Mit jelent ma magyarnak lenni számodra? Mi az hogy magyarság? Milyen szimbólumokat ismersz? Magyar meséket, hagyományokat? Mennyire él ez benned és adod tovább gyermekeidnek? Mennyire vagy büszke a magyar szóra? Tudod-e hogy jel-kép rendszerben beszélünk? Tudod-e hogy a magyar szó mindenhol fellelhető a világon? Hogy testvéreink Peruban is ott élnek és még sok más helyen? Magarok! És beszélik is a nyelvünket! Tudod-e hogy a szimbólumok, a tulipán, életfa, bárány, galamb, csillag, nap, csodaszarvas, kürt és még ezernyi jel-kép, mind magyar? Hogy a bibliában is rengeteg magyar név szerepel? Tisztában vagy-e vele, hogy a magyar szó mit jelent, a MAG népe vagyunk? A teremtő, mágikus erő, a mi magunkban van! Csodás a magyar nyelv, mert minden szavában ott a teremtés, a jel-kép rendszer. Kérdem én, miért hagyjuk ezt elnyomni? Miért látok egyre több angol szavakat, miért ez lett a ”trendi”, miért hagyjuk magunkat leigázni újra és újra? Itt a Trianon, megemlékezünk, fájón vagy dühösen, vagy szerényen, visszavárjuk a rég elvesztett területeket, mikor a mostanit is veszni hagyjuk. Fájó ez, de ez az igazság! Menj végig Budapest utcáin. Értem én, mindenki érti, „hát jobban értik az angolt és a németet, több vevő jön így be, az angol a világnyelv” holott pont fordítva! Vegyél elő egy földrajz térképet és nézz szét a világban! Ha eljön hozzánk egy vendég nevezzük őt ”külföldinek”, akinek van pénze… és szeretnénk ha itt hagyná, hát lehajolunk, megalázkodunk, és felvesszük az ő nyelvét, és kinyaljuk a fenekét. Míg a magyar a magyarral más. Hogy is van ez? Ha elmegyünk vendégségbe valakihez, hát nem mi alkalmazkodunk-e? Megőrzi az adott ház, család, nép a szokásait. Ugyanez vonatkozna egy népre, országra is. Hát nem-e a ”külföldinek” kellene alkalmazkodnia a mi hagyományainkhoz, és tanulni meg a nyelvet, ha itt tartózkodik? Külföldi dalokat énekelnek a legtöbben, mert eladható, a magyar uncsi. Angol szlengeket nyomatnak a fiatalok, mert ez a ”trendi”, angol szavakat adnak a vállalkozásnak, mert az menő, és külföldre is eladható a piacon. Nem szeretnék senkit sem megbántani, elítélni, egyáltalán nem… Csak kérem szépen ezen a nagy magyar ünnepségen, megemlékezésen mindenki szívében gondolkodjon el miért is magyar, mit is őriz meg, és mennyire magyar? Neked mit jelent magyarnak lenni? Mennyire vállalod fel büszkén?
Vannak gazdák, földbirtokosok, gazdagok, akiknek egy földterület nem elég.. kell még több és több. Akkor is, ha nem használják, ha nincs haszon, ha más húz belőle hasznot, van ilyen bőven, de elmondhatják ragaszkodnak a földhöz, ami az övüké, az ő birtokuk. Valójában semmi sem a miénk. Eljátszadozhatnak egy élet erejéig, hatalom levésig, hogy döntenek sorsokról, fákról, földekről, területekről, tavakról, mert az övék. De valójában mi az ember? Semmi… És ha hazatér, testének csak 1×2 méter föld elég, vagy annyi se…. Az ember nem birtokolhat semmit se, mert semmije sincs neki, csak lelke, becsülete, testvérisége, hagyománya, tudása, szíve, ezt kellene őriznie, amíg csak él.
Végezetül egy vers, mindenki tegye ahová szeretné:
Kiűzném a hazából ki nem magyar
tisztuljon meg végre a MAG.
Ki nem viseli büszkén a címert,
angol nevekhez dívik a szíve.
Nem érti mily MAGnak a része,
megtagadja nevét, őseit egészen.
Fut a divatos idegen nép iránt,
nem elég trendi a magyar talán.
Majmol másokat a sikerért,
s MAGjának tüze kiég.
Húzzon el, ha neki idegen nép való,
mert neki a magyar haza nem elég jó.
Nagy Szaffina 2019 Január 9.
További spirituális verseim: a Más Világban Élek oldalon elérhetőek:
https://www.facebook.com/masvilagbanelek
Tudom… ezzel a verssel nem leszek népszerű..… vagy pont azért.. nem is szoktam magyarázatot fűzni az írásaimhoz, de most szükségesnek érzem! Nem más népek ellen vagyok, sőt, tanulni egymástól, összetartani, békében élni, megérteni egymást, én erre hajlok. De ez nem azonos azzal, hogy elveszítsük önMAGunkat, magyarságunkat! Mikor végig mész Budapest utcáin és alig van magyar szó.. mikor elvárják a csak angolt.. magyarul alig tudnak.. stb… Van egy MAGUNK, magyarságunk és ez többet jelent egy szónál! Sokkal többet! Ne veszítsd el a MAGodat! Ember! Magyar ember! Gondolkodjál… miért írtam ezt….. a verset meg… Lehet engem utálni, szeretni ezért.. de amíg a magyar földön jársz, addig tiszteld is azt a népet! És ugyanezt vallom minden népre, országra!
Nagy Szaffina író
