Merjünk önmagunk lenni!
„Nagyon sokan nem merik felvállalni igazi önmagukat, stílusukat. Attól félnek nevetségessé válnak. Ha kimutatják, hogy istennőnek érzik magukat, vagy egyszerűen csak boldognak, vagy szerelmesnek. Ha megmutatják a szépségüket, a szép formás alakjukat, megszólják őket, irigyek lesznek rájuk, ezért jobb és biztonságosabb elbújni, nem feltűnni. Ha túl szép vagy elegáns ruhát vesz fel, akkor túl kitűnik a tömegből, és megint a női irigységtől való félelem az, ami visszatartja. Nem akar különleges lenni, mert lehet olyan téves beidegződések vannak elméjében, hogy azt nem szabad, káros, magamutogató, és nem illő. „Jó kislány” akar lenni. Nem akar irigykedő zöld szemű szörnyetegeket, vagy keserű kígyókat maga mellett tudni, ami érthető is. De megint csak azt tudom mondani, önmagunk legyőzése a legfontosabb feladat! Mindennapok kihívásai elé állít minket mindennap. Már akkor is amikor felszeretnénk venni egy csinos ruhát, aztán izgatottak leszünk, tudunk-e ebben valóban kimenni az utcára, piacra, boltba, mit szólnak mások, és hogyan fogjuk magunkat érezni? Ezek apróságoknak tűnnek, de nem az! Nagyon is nem az! Mert rettentő fontos, hogy hogy érezzük magunkat a bőrünkben, és a mindennapokban, az utcán, a boltban, a munkahelyen, amikor a gyerekért kell menni, vagy amikor házimunkát végzünk. Mennyire érezzük magunkban mindennap a női erőt? Ha valaki állandóan elhanyagolja magát, mert épp építkezik, felújít, gyereket vállalt, otthon van sokat, netán egyedül maradt, bánatos, betegsége lett, stb… Otthon is érezzük magunkat csinosnak! Önmagunkkért! Fújjuk be magunkat kedvenc parfümünkkel, és tegyük rendbe a frizuránkat! Nyilván otthoni munkánál más ruhát hord az ember, én is, főleg ha az keményebb fizikai munka. De attól még lehet csinos, nőies. Ha nem érzem jól magam, akkor is fújuk magamra parfümöt mert érzem az illatok gyógyító hatását. Ha pedig jól érzem magam akkor is, hiszen ettől még jobban érzem magam. 🙂 Nem szabad, hogy elhagyjuk magunkat!
Merjünk önmagunk lenni! Ez lényeges! Nem szabadna félnünk mások kritikájától, irigységétől, csak azért összehúzódni kisebbre és kisebbre, és elbújni a sarokba, nehogy meglássanak bennünket, mert másnak ez rossz érzést okoz! Akkor ez valójában nem rólunk szól, hanem másokról. Mások életét akarjuk élni, vagy a sajátunkat? Más bőrében, életében vagyunk, vagy a sajátunkéban? Mások részvéte miatt, sajnálkozása miatt legyünk kicsik? Ne mutassuk meg önmagunk igazi fényét? Csak mert másnak kicsi az önbecsülése, önbizalma és ezt dühben, irigységben, féltékenységben, beszólásban teszi közzé felénk? És félünk ezen rossz energiáktól, melyek felénk záporozhatnak, mint a jeges eső? Védjük le magunkat, energiáinkat sok pozitív megerősítéssel, és fénnyel! Azok, akik rosszalló megjegyzéseket, pillantásokat tesznek felénk, valójában irigyek, és nem élik a saját életüket, ezért keresnek mások életében valamit, amin lehet rágcsálni. Ez inkább szánalomra méltó. Az is, hogy ezt nem ismernék sem fel, sem el. Engedjük el ezeket a rosszalló érzéseket, ne is vegyük fel, engedjük el magunk mellett, és gondoljunk rájuk úgy, hogy ők most eddig jutottak, ennyit tudtak, erre voltak képesek, még nem önmagukat élik. Kívánjuk nekik sok jót! Önmagunknak pedig még többet! :)”
Nagy Szaffina író
Részlet a „Fogyjunk együtt” könyvből.
https://www.nagyszaffinaeletmuvei.hu/fogyjunk-egyutt-konyv/
