Ismét látok
„Múlt héten egy vak ember tartózkodott itt az udvaron. Több napon és éjszakán át várakozott. Miután én többször idejövök, feltűnt nekem. Megszántam és meghívtam enni. „Nem”, hárította el. „Nem mulaszthatom el azt a pillanatot, amikor Grönig úr kijön.” Ekkor hoztam neki egy zsemlét, és azt mondtam, majd gondolkodom róla, hogy valaki kivigye őt a pályaudvarra. S ez után saját szememmel tapasztalhattam meg, Gröning úr kijött, és a fiatalember felkiáltott. „Ismét látok” Valóban, a fátyol eltűnt a szemei elöl. Leírta nekem, milyen táskát tartottam a kezemben. Ezt mondta. „Ott megy az autó és ez és ez a rendszáma.” És ahogy előre kijelentette, megtalálta az utat egyedül a pályaudvarra. A körülállók mind sírtak az örömtől. Részlet „Én csak segíteni és gyógyítani akarok” könyvből
Folytatódnak azóta is a gyógyulások és segítségek? Igen! Szemnél maradva, Gréta Hausler takarítónője mikor Bruno képet törölgette, újra visszakapta a szeme látását, már nagyon beteg volt neki. Egy csoport társam mesélte a szeme láttára a mellette ülő fiatal hölgy a kancsalságból meggyógyult, ott egy pillanat alatt, a zene alatt. Én magam is sok gyógyulást, segítséget megéltem. A szemem nekem is erősebb és fényesebb minden egyes erőfelvétel után, sőt néha homályosabban látok a gépi munka végett, de utána mindig újra jól látok. De ezenkívül rengeteg megtapasztalás van…
Mi se mulasszuk el a pillanatot, ahogy Bruno Gröning mondta egy elmulasztott óra már nem hozható vissza. Ne mulasszuk el az esélyét a gyógyulásra, a segítségre, a kapcsolódásra!
Nagy Szaffina író spirituális életmód tanácsadó