Föld, ahol élünk
Föld, ami befogad, amiből csontod, húsod, véred formálódott, az fizikai materiális anyag, a príma materia. A föld, ami életet ad, és táplálékot, otthont, életteret, és ezernyi csodát. Tavakat, erdőt, hegyeket, óceánokat, tengereket. A föld az életünk és testünk részei, nem elválasztható külön fogalom vagy tárgy. Benne élünk. Mindennap. Nélküle nem lenne zöldség, gyümölcsök az asztalunkra, nem lennének szántóföldek, nem lennének túra utak, kirándulások, kertek, otthonok, vízesések. Mindennap érintjük lábunkkal a talajt, mégis oly természetes, magától értetődő és már észre sem vesszük. Ahogy azt sem, amiben élünk. Ami körbe vesz minket, a gyönyörű nyiladozó virágzó fákat, virágokat, a zöldellő füvet, a kis madarakat a fákon. Ugyan, virágok nőnek maguktól is, ahogy a fák is, minek is nézzük, és kinek is van erre ideje? Kérdezhetnéd. Pedig a természetben benne van minden! A teremtés! Az ember! Az életbölcseletek. Az Isteni teremtő erő! A négy mágikus elem. Az életerő! A kvintesszencia! A mozgás, a csend, a béke, a harc, a harsogás, lüktetés, a születés, elmúlás, a rügyezés, virágzás, szaporodás, a mag elvetés, a formák, szimbólumok, számok, a fény és a sötétség, maga az élet. Bármilyen kérdésünk, bánatunk, megoldandó élethelyzetünk van, a természet mindig ad választ, ha csendben, nyitott elmével és szívvel figyelünk. A természet Isten! A részünk, és mi is az ő része vagyunk, elválaszthatatlanok. Minden makrokozmoszában felfedezhetjük önmagunk és a világ makrokozmoszát és ez csodálatos! Gondolj csak egy kis kertre, mennyi minden történik ott egy nap alatt! És egy nagyban, a világban vagy bennünk a szerveinkben épp ugyanúgy lüktet, zsong, történik. Tanulhatunk a természettől.
A Föld bolygónak is megvannak a szervei, csakrái, adott földrészenként, mint egy élő szervezet, így kell rá tekinteni. Nem valami holt anyagra. Különben nem lenne benne élet, sem mozgás, nem tudnánk benne magokat nevelni, növényeket. Még is ezt az egyszerű törvényszerűséget nagyon sokan kihagyják, figyelmet sem vesznek róla, a föld az föld, semmi, csak anyag. Pedig egy élő organizmus. Ahogy a test is! Mindennap rójuk rajt az utat, használjuk, de kérdés az mennyire értékeljük és mennyire kihasználjuk? És mielőtt belemennénk a bányászatba, gazdaságokba, nagy kitermelésekbe, pro és kontra, miért kell, és hogyan segíti az embereket, de közben még mi az, amit kitudunk bányászni anélkül, hogy a földet kizsákmányolnánk, én egyszerűen csak személyekre nézve tenném fel ezt a költői kérdést. Mert mit tehet meg az egyén? Aki, azt mondhatja magáról ő túl kicsi, és ott vannak a nagy bányák, és ő semmit nem tehet. Nem tehet, vagy nem tesz? A Föld kerekség minden lakója egy-egy személy. Igenis mindenki tehet valamit a Föld érdekében! Egy kis figyelmesség, ültetés, és óvás. Én nem tudom felfogni azt, hogy csodálatos helyekre megyek el, tavak, folyópartok, erdők, vízesések, sziklák, hegyek, és mindenhol azt a rengeteg szemetet látom, mindenhol. A világ leggyönyörűbb helyét is képes az ember tönkretenni. Ez szívfájdalom. Mert így nézve az ember nem érdemli meg ezt a Földet. Legalábbis azok nem, akik ezt teszik. Komolyan, nincs ennyi szépérzéke, vagy igényessége akár önmagára is nézve egy-egy ilyen embernek –már ha lehet annak nevezni az ilyet – hogy szemétben, koszban éljen és otthagyja ez maga után? Otthon is ezt teszi? Igen, ezt. Táblákkal kirakott ösvényen megyek, „ne szemetelj” „hulladék lerakása tilos” „kamerával megfigyelt terület” parkokban, erdőkben, mindenhol már ki kell ezt táblázni. Ez természetes kellene, hogy legyen, nem kitáblázni! És akkor is ott a szemét. Nem értem. Nem voltunk restek, összeszedjük néha. Ha letört fák ágait csápoló kölyköket látok rájuk szólok. Nem értik. Ez csak föld. Egy anyag, egy tárgy, egy élettelen dolog. Rengeteg káros anyag kerül be a földbe, ami nem tud lebomlani, műanyag, pvc, üvegek, festékek, te jó ég múltkor egy fa ágára a parton volt felakasztva látványosan egy festékvödör. Most komolyan! Kinek jut ilyen eszébe? Jó móka? Nem értem. Egy ismert park szélén pedig ételek voltak kidobva, nem is kevés. A bútorok, székek, tv, hűtő sajnos elég jól megfér a megszokott sörös dobozok és eldobált zsebkendők mellett. De megszokott? És akkor kis és nagy állatok zsákba tett tetemeiről már ne is beszéljünk. Nem értem. Én is festek, építkezek, kertészkedek, használok olyan anyagokat, amik nem háztartási szemétbe valók, de eszembe nem jutna kivinni az erdőbe. Leadom a megfelelő hulladéklerakó helyen. Én is termelek szemetet, de most építek egy komposztot a kert végébe, hogy amit tudok felhasználjam, és még kevesebb legyen az ökológiai lábnyomom. És ezzel is felhasználom a maradék zöldségeket, gyümölcsöket, jót teszek a földnek, és minden organizmusnak. Én is járok erdőbe, és van, hogy egész nap kint vagyok tehát ott is étkezem és természetes, hogy vannak ”folyóügyek” de soha nem hagyok ott szemetet! Elrakom a táskába, zsebbe. Ha én megtudom tenni, más miért nem? Miért nem jut eszébe, hogy más is járni fog arra, élvezni szeretné a csodát, a szépséget, a jó levegőt, a gyönyörű kilátást, esetleg még fotózna is, megpihenne, ebédelne jóízűen, piknikelnének a gyerekekkel, és ott a szemét. És az élővilágnak, az állatoknak, növényeknek ez milyen borzasztó hatású? Miért nem jut eszébe az, hogy amikor ő nem lesz már, a gyermekeinek és unokáinak is járna a föld tisztasága. És miért nem jut az egyszer is az eszébe, hogy ha meghal, a testét a földbe temetik vagy hamvasztják el? Egyszer sem.
Mit tehetünk meg? Egyénileg? Azon kívül, hogy óvjuk, nem szemetelünk, nem tördelünk fölöslegesen ágakat. Áldást mondhatunk, amikor ellát minket gyógynövényekkel, ehető vadhajtásokkal. Ültethetünk mi is fákat, növényeket, kertészkedhetünk, akár ha csak előkertje van egy társasháznak, akár nagyobb kert. Rendezhetjük az udvarunkat, olyan jó érzés egy ápolt virágos utcán végig menni. És ez mind egyénileg történik! A kertészkedéssel növényeknek adunk életet, önmagunknak ennivalót, a kis rovaroknak, gilisztáknak, madaraknak további táplálékot, ez egy csodálatos körforgás! Az élet körforgása! Ugyanígy a tisztítószerekkel is, lebomló, bio szereket használjunk, takarításra és önmagunkra is! Csak akkor folyassuk a vizet, ha használjuk! Csak annyit szedjünk mindenből, ami kell, és annyi földet birtokoljunk, amit tudunk hasznosítani! Ha nekünk sok van, adjunk, segítsünk másoknak! Mi is hirdettünk jó pár évvel ezelőtt közös kertészkedést, segítve ezzel családoknak, egy ember jelentkezett! Értem én, hogy munka, de annál jobb nincs is mikor saját termesztést eszed! Kell földet túrni, igen, de az is szép benne.
Föld, ahol élünk. Föld, amelybe születtünk, és távozunk. Becsüljük, óvjuk, szeressük! Földanya, Gaia egy élő szervezet! Érintsd meg a lábaddal a földet, öleld meg a fákat, nézz körül a kertedben, az utakon, melyeken jársz nap, mint nap és vedd észre a kis virágokat, akkor is ha csak százszorszép és pitypang és lepimpálóznád, meg legazoznád, és ezerszer láttad már. Nem feltétlen kell elutaznod a világ legszebb tájaira, hogy megismerd a világot, és felfedezd benne önmagad. Milyen érdekes, ha távolra utazunk, ott jobban értékelünk mindent. De körülöttünk már észre sem vesszük a szépséget. Föld napjára írtam ezt a cikket, remélem tanulságos volt, ha tetszett, oszd meg másokkal is. Te és ők mit tehetnek meg a Földért! Föld napja április 22. Végezetül két verset megosztok még a Más Világban Élek Facebook oldalról, gyere fel, tetszikeld, olvasd! Köszönöm!
Dobban a szívem, dobban a lábam
hívom természet anyámat
éledjen a föld, suttognak a fák
tűzre lobban most minden parázs.
Körtáncot járok a kövekkel
megmerítkezem a víz elemmel.
Én leszek a tűz, én leszek a föld,
szárnyaló szél, víz, ami önt.
Dobban a szívem, dobban a lábam
eggyé válok természetanyámmal!
Harsogjon szívem, lüktessen testem,
teremtő erőm életre keltsem
boruljon zöldbe a fának lombja
nyíljon virág völgyben, oromban.
Sarjadjon mezőnek fűszála
áldás szálljon a világra
Dobban a szívem, dobban a lábam
Természetanya a földet megáldja!
Nagy Szaffina 2019 Január 8.
Ha szemetelsz fizesd meg az árat,
nyald fel a földet utánad.
Háromszorosan érjen utol téged,
ami kárt okoztál a földnek.
Pusztuljon tested, de ne temessék el,
arra se vagy méltó, hogy beleereszkedj!
Arra se vagy méltó, hogy itt élj,
ha nem tiszteled Földanyát még!
Minek neked domb, völgy, hegy, víz,
minek neked az élhetés itt?
Nem becsülöd, szemetelsz, rongálsz,
nem tiszteled Földanyát!
Azt hiszed tiéd a birtok, megteheted,
semmirekellően tönkreteszed!
Más takarítja utánad a mocskot,
tovább állsz, mintha „jól végezted dolgod”.
A föld nem viseli el a mocskot, mérget,
veled ezt miért tenné meg?
Nem érdemelsz te többet annál,
minthogy kivet a föld a halál után.
Nagy Szaffina 2019 Január 9.
Spirituális verseim: a Más Világban Élek oldalon elérhetőek:
https://www.facebook.com/masvilagbanelek
Nagy Szaffina író
