Érzelmek nélkül

Évekig tartó ping-pong csatába keveredtem… Hogy a francba lehet ezt évekig elhúzni? Hát úgy, hogy közben a játékban voltak jó, kellemes részek is, amelyeket élveztünk, megerősítettek újra, visszahúztak a kapcsolatba,…. majd újra ping-pong… Érvek, ellenérvek, szócsaták,…. érzelmi csaták… ki mit gondol, ki mit érez, ki mit csinál, érzékeny terület volt a pénz téma…. Nah… meg a bizalom ugye… nem beszélve a tiszteletről… egymás idejének tiszteléséről, mikor megbeszéltük az időt, napot, … rittig felrúgások… tisztelet már a szavakban sem volt néha… sokszor … egyre többször… Vagy a vádaskodások…. kinek, miért mondtad, írtad, most rólam írtál? Most rólam beszéltél a videóban? A türelmetlenségünk… Miért nem írtál vissza, mikor tudom másnak írtál… mikor találkozunk már? A vágyaink….
Volt egy pont…. amiért mindig összekapcsolódtunk… egy érzés… valami láthatatlan kötelék, fonál, ami összetartott, összekapcsolt bennünket. Jó érzés volt, hogy ő ott van, én ott vagyok… Ha sok idő telt is el… mindig volt egy pont, egy kapcsolódás, ahol a történetet folytattuk… nem elölről kezdtük… nem megjavítottuk… folytattuk….
Annyira okosak voltunk…. azt hiszem túl okosak…. annyira sikerorientáltak… hogy eredményekre vágytunk… és élveztük a sikert… közben… elfeledkeztünk a körülöttünk lévőkről, akiknek köszönhetünk mindent…. Saját dicsőségünkbe buktunk bele… Majd újra visszavágyik az ember… így van ez… velem is… mi módon raknék pálcát a másik fejére? A siker már a másiknak fontosabb lett… emberek milliói…. Kinek kell hát egy újabb ping-pong csata,… meg nem értett szavak… az érzésekből szőtt versek, írások… Furcsa, de mégis megtaláltuk egymást ezekben az években, volt valami összekötő érzés,…. és neki is igaza van…. talán nekem is… ő is máshogy látja, én is… Mindenkinek meg van a saját története, a saját valósága, ábrándja, igaza…
Talán ő sohasem látott annak, aminek én magamat… az ő szemében… Vagy talán ő nem látta önmagát annak, aminek én láttam őt…. Félt a tükröktől…. utálta őket… én is rettegtem a kritizációjától… de meghallgattam… Kimondtam, amit érzek, amit gondolok… ez őszinteség, bátorság…. ő nem….
Türelmetlen voltam és a legnagyobb hibám mind közül, hogy nem hittem neki…. Vádoltam… ami lehet úgy volt, lehet megtörtént… valóban… de lehet, hogy nem … és legyen bármily finoman kérdező gyanú, vagy erős ”odamondom” vád, még ha van alapja is …. a vád, vád marad. És őt újra, és újra a vádlottak padjára ültettem…. Ő pedig csak kritizált…. így én is oda kerültem. Aztán lebilincselt a padhoz,….. rám csukta a nagy vastag vasajtót,…. és én egyes egyedül a sötétben maradtam…. Mindenféle árny, és lény és gondolat, és rettentő sok érzés, emlék felkavarodott bennem…. Összetörtem…. és csak a könnyeim áztatták el újra és újra az arcomat… Kegyetlen büntetés, hogy önmagamba szálljak…. Kérdés, ő önmagába száll-e? Kérdés, megbocsájtást kap-e a lélek? Ha a Teremtő nem 7X, de 77 x is megbocsájt (biblia) kik vagyunk mi emberek??! Kik?!? Hogy mások felett ítélkezünk?!

A fény velem is ott van…. az mentett meg… ahogy mindnyájunkat… Nekem kellett levennem a bilincseket…. nekem kellett kinyitnom újra azt a vastag vasajtót, a bizalom és hit ajtaját… Érzések nélkül…. átlátni az egészet… kívülről nézni a helyzetet… az embert… magamat… a történetet… Néha hátra kell lépni pár lépést… hogy az egészet lássuk…
Miért? Csak ezt kérdeztem… Miért lett rám ekkora hatással? Miért lett ő olyan fontos? Míg a másik kb: 1000 soha… (persze szeretem az olvasóim, csak máshogy) Miért? Mit adott ő nekem? Én neki? Miért volt ez az egész olyan fontos? Nem zártunk le valamit a múltban? Volt még egy leckénk egymással? Mit tanultunk egymástól? Miért nem tudtuk megbeszélni? Miért kapcsolódtunk újra és újra? Mi volt a varázs? Hol van? Gondol rám? Eszébe jutok? Ő mit kapott általam? Miért? Miért kellett elveszítenem? Miért fáj ennyire? Mikor annyi minden fájt már és túljutottam rajtuk… ezen nem… akkor ez miért?? Miért ilyen nehéz?

Ezt is önmagamban kellett megtalálnom…. nekem volt fontos…. és nem neki…. Hiszem, hogy mindenki tanul, mind a két fél az elkövetett hibákból és csak remélni tudom, hogy egy nap ő is megértésre jut… önmagával szemben… hogy megbocsájtásra jusson… de legalább ne utáljon engem azért, mert….
NEM LEHETTÜNK AZOK, AKIK SZERETTÜNK VOLNA LENNI EGYMÁS ÉLETÉBEN!
Hiszem és remélem, hogy a sorsunk fonala egyszer újra összeér… és akkor megtörténhet, az, amire mindketten vágytunk!
Most hogy írom e sorokat… lezártam magamban, bennem… elengedtem az egészet… mert ez is a fejlődés része.. az útelágazások… És kettő kell egy kapcsolat rendbe hozásához. minimum… tehát nem csak rajtam múlik… És én tovább állok… Mert az sem jó, ha folyton csak önmagunkat marcangoljuk és csak mi nézünk önmagunkba… csak mi akarjuk megoldani, csak mi akarunk belőle tanulni…

Érzelmek nélkül.. kívülről nézni…. ez segíthet sokszor átlátni józanul a helyzetet… Most már tisztábban látok…. hogy butaság volt elhinnem, hogy mennyire nem vagyok értékes, mert az vagyok… sok-sok embernek és a Jóistennek, a Teremtőmnek és ez a lényeg! Az árnyak körül vesznek bennünket… a sötét érzések, leláncolhatnak… egy ideig.. de hinni kell a fényt, az erőt… és akkor meg is történik bennünk, körülöttünk a csoda! Sokkal értékesebbek vagyunk annál, hogy hagyjuk, hogy mások bántsanak bennünket! Ezért írtam meg ezt a cikket végül és ezért is rakom közzé… nem a saját bánatomért… (ami már nincs) hanem mások okulásáért és segítéséért… hogy el hidd, értékes vagy a világnak!

A szeretet szül mindent,
még a gyűlöletet is,
átöleli a csendet,
a szót, s a haragot is.

És minden csepp könny,
a megnyugvást adja,
a boldogság, az öröm
a szívnek hantja.

A szeretet szül mindent,
a bánatot és a siralmat.
A gyilkos szerelmet,
s a tiltott tilalmat.

A szeretet megszül és átölel,
a bosszú is édes,
a szeretet édes vére,
mely megöl és eltemet.

S a szívet marcangolja
a nyughatatlan érzés,
minden fáj ma,
de a holnap új napot ígér!

Nagy Szaffina ®

Ezerszer összeveszünk,
ezerszer kibékülünk
megbántjuk egymást,
megbocsájtunk aztán.
Összekötött minket,
a sors kötele
láthatatlan fonál,
elvezet hozzád.
Néha nem értesz,
talán én félreértek,
túlságosan beleérzek,
talán én máshogy élem.
Tartjuk egymást,
mint erős faág,
elviseljük egymást,
pedig ezer a hibánk.
Próbáljuk egymást,
meddig van a határ,
tanuljuk egymást,
hogy váljunk jobbá.
Szeretjük egymást,
a szívünkön át.
A sors fonala
összetart, kitart,
láthatatlan kötelék,
szívünkbe beleég.

Szaffina Nagy 2018 Március 11.

Emberek mennek, emberek jönnek,
csalódtál, s csalódtak benned.
Szavak, melyek el sem értek,
szívek, melyek összetörtek.
Megtartotta mindenki az igazát,
és az élet megy tovább….

Születünk, sírunk, nevetünk,
elválunk, gyászolunk, temetünk.
Fájdalmasan sírunk, hol örömködünk,
kapkodva, remegve könnyezünk.
Eltűnt a szerelem, a jó barát,
és az élet megy tovább….

Magányos estéken elcsendesülsz,
elméd megtisztul, kiürül.
Szívedben hangosan koppan az űr,
gyertyát gyújtasz, ne légy oly egyedül.
Teljes szívedből mondasz egy imát,
és az élet megy tovább….

Csak teszed a dolgod minden áldott nap,
ott vagy, ahol rád szükség van.
Szeretettel, alázattal, áldással,
de néha még te is elfáradsz.
De a Földön azért vagy, hogy adj át,
és az élet megy tovább….

Szaffina Nagy 2018 December 21.

További spirituális verseim: a Más Világban Élek oldalon elérhetőek:
https://www.facebook.com/masvilagbanelek A cikket, verseket másolni lehet, de csak is a szerző feltüntetésével, köszönöm szépen! Hozzászólni a Nagy Szaffina Életművei Facebook oldalon lehet.

Nagy Szaffina író, spirituális életmód tanácsadó