Eljött az időd, menned kell!

Eljön az óra, az a perc, amire még talán nem számítottál. Talán nem is vágytál rá. Talán sosem beszéltél még róla senkivel. Ez a téma nem is nagyon érdekelt. Ez idáig. Hallottál róla gyerekként, de talán nem igazán értetted, csak azt, hogy az a valaki nincs többé. Hallottál róla szerelmes kamaszként, de neked akkor csak a szíved sajgott bele úgy, hogy azt hitted belehalsz. Szavakként hagyták el ajkaid a „holtomiglan”, „holtáig” de érvényét nem érezted. Dolgoztál, tetted nap, mint nap, amit tenni akartál, vagy tenned kellett, szeretetből, kötelességből, néha fáradtan zuhantál az ágyba, korán keltél, de soha nem jutott ez eszedbe. Még akkor sem, mikor őrültségeket csináltál, és utólag gondoltál bele, hogy bizony van egy őrangyalod, és védve vagy. Életedben sok mindent csináltál, létrehoztál, megépítettél, családot alapítottál, otthont, életteret. Sok szép holmit felhalmoztál, és sok szép kedves emléket. De hogy mit hagysz hátra örökségül a világnak, vagy a gyermekednek, magadból, talán arra még nem készültél. Ahogy arra sem hogy elhagyod ezt a világot. Ezt a világot, melyet annyira szeretsz, a kedvenc helyeid, ahol először megcsókoltak, ahol táncoltál, ahol iskolába jártál, ahol lépkedtél nap, mint nap a köveken. Ahol úsztál, kirándultál, felnőttél. Ezt a világot, melyet még igazán fel sem fedeztél, mert még annyi szép hely van, ami csodával töltene el, és olyan jó lenne ott lenni. Ezt a világot, amiből néha talán eleged is van. Az emberek meg nem értettségéből, szemeteléséből, harcaiból, uralkodás vágyaikból. A világot, melyet az emberek nem becsültek.

Hallottál a halálról, mikor elment egy öregebb ember, ismerős, szomszéd, nagymama, nagybácsi. Talán álltál is már egy szeretetted sírjánál, búcsúzva, elsírva, mit nem mondtál még el neki. Talán hálát adsz, hogy élnek még a szüleid, testvéreid, de lehet már ők is elmentek. S mikor gyermeked karjaidba fogtad, érzeted azt, ő érte halni tudnál.

De talán nem érezted olyan közel magadhoz, mint most, mikor azt hallod: „Eljött a Te időd! Menned kell!”

Mit tennél másként? Megbántál-e bármit is az életben? Csinálnád-e másképp? Kitől búcsúznál el? Mit mondanál nekik? Van még valami, amit el kell mondanod valakinek? Hogy megkönnyebbüljön a lelked? Van még valaki, akire neheztelsz szívedben, vagy ő rád? Van még bármi is az életedben, amit szeretnél helyrehozni, rendbe tenni? Ha kérnél még időt, mire kérnéd? Kivel töltenéd azt el? Talán rájönnél mennyire értékes a másoknak adott időd. Ezért kellene jobban tisztelni másoknak is és magadnak is. Mert amikor eljön érted a Halál, azt az időt nem adhatják már vissza neked!

Van még bármi, amit szeretnél megtenni? Megélni? Megízlelni? Megérinteni? Hallani? Olvasni? Látni? Megalkotni? Helyrehozni? Hogy ne megbánással térj haza, a szellemi világba. Mit mondanál? Ha azt mondanák: „Eljött az időd, menned kell!”

 

Iratkozz fel a Youtube csatornámra, hogy megkapd automatikusan az új videókat! Hírlevél feliratkozóknak pedig ajándékba adok csakra varázsigéket, lásd főoldalon!

Ajánlom szeretettel az elmúlás témában ezeket az írásokat, videókat is:

Szaffina-nagyszaffina-kep-spiritualis.jpg

Szeretettel: Nagy Szaffina

Spirituális tanító, író

Weboldal: https://www.nagyszaffinaeletmuvei.hu

Életmód Magazinom YouTube csatornám:

https://youtu.be/gRDrIzP4GdM

Nagy Szaffina Életművei Facebook oldalam:

https://www.facebook.com/profile.php?id=100056345111650

Más Világban Élek:

https://www.facebook.com/masvilagbanelek