Befelé figyelés
Az elmúlt hónapokban én is elvonultam. Kevesebb poszt, alig jelent meg cikkem, egész egyszerűen idejét éreztem annak, hogy amikor mindenki letámadta a netet, most én lépjek. Bárhogy is legyen igaz, vagy brutális kitaláció történt velünk az elmúlt időszakban világszinten, egy dologban mindenki egyetértett, hogy itt az ideje váltani. Mert a változás mindig bennünk kezdődik, bennünk megy végbe, és aztán rajzolódik ki körülöttünk, szépen elrendezve magát a terünkben, életünkben. És látjuk a csodálatos végeredményt, bár attól függ, ki mit teremt önmaga körül. Hát teremtésben nekem sem volt hiány az elmúlt hónapokban…. Rengeteg jó és csodálatos, áldásos dolog történt velem az év kezdetétől (kivéve ezt a járvány helyzetet, ami picit belenyúlt a terveimbe is) de így változással telve is nagyon jól alakultak a dolgaim. Nem is szeretem már kiadni mennyi minden csodálatos történt körülöttem, bennem, mert azt vettem észre az emberek irigyek. Pedig minden elért eredmény mögött munka van. Lényegében mindaz, amit az elmúlt fél évben, hónapokban elképzeltem megvalósult! És nagy dolgok! Ám változást nekem is hozott ez az időszak a munkában is. Nagyon sok mindent átkellett gondolnom és teszem most is… 10 évente jó váltani, és nekem most lett 10 év publikálás, videók, előadások, tanítások ideje a neten. Nem olyan sok, de előtte is volt már kb: 6-7 év személyesen, és továbbra is szeretném folytatni, csak picit átalakulva. Nagyon sok mindent tudnék én is írni erről a koronavírusos helyzetről, én hogy éltem meg, nekem mit hozott, írtam is pár cikket, lehet majd készítek egy rövidke videót, ha épp lesz időm.. (És ha kíváncsiak vagytok.) Most csak röviden annyit, hogy nekem elsőre az jutott eszembe, mikor Robert Kiyosaki egy alkalommal beszállt a reptéren egy taxiba és a sofőr részvényekről kezdett neki beszélni, tudta most van itt az ideje kiszállni… részvényekből, vagyis mikor mindenki azt csinálja amit… Talán furán hangzik ehhez hasonlítani a dolgot, a kialakult helyzetet, de nagyon régóta érlelődött bennem már ez a cikk, csak időm nem volt. Igen, a másik, amiért megírom ezt a cikket, hova tűntem és miért.. Miért nincs időm mostanság itt a neten?
Amikor minden poszt, felhívás arról szól, hogy „maradj otthon” és rengeteg változást hozott ez az iskolákban, munkahelyeken, több idő jutott otthon maradni, divatosan trendisen office homeban lenni – még véletlenül se magyarul mondjuk hogy otthoni munka, nem trendi… ugye – mit tett a legtöbb ember? Mire használta azt a sok időt? Megtelt az internet, csordultig! Soha nem volt még ennyi rendelés a boltokban, dübörgött az online marketing szinte mindenkinek. (Ha éppen heti egyszer felugrottam én is egy termékért, amit pl: nem mindennap veszünk, pl: függöny, és azt írják kikapcsolták a telefont annyi rendelés érkezett… ) Nyílván mindannnyian többet rendeltünk online, hiszen otthon maradtunk. DE! Az elmúlt időszak arról kellett (volna) hogy szóljon, hogy mindenki kicsit magába szálljon, hol tart, miért van itt a Földön, hova tart ő és önmagával az emberiség, és mi történik valójában a színfalak mögött. Én lejöttem sok időre… nem voltam kíváncsi a megszokott trendi posztokra, hülyeségekre, meg maszkokra, meg kinek van igaza ebben a ”buliban”… Mindenki eldönti természetesen szabad akarata van, hogy mire költi az idejét, pénzét, energiáját, ami fogy. Előre visz, vagy hátra, vagy stagnálsz? Tehát ez az időszak a befelé fordulás (pozitív értelemben) elcsendesedés időszaka lett volna. De én nem ezt láttam sehol se… Azt éreztem változás történik az emberiségnél, és mikor beszéltem egy-két barátommal ők is ugyanazt érezték, most el kell csendesedniük és lejönni a közösségi médiáról. Mert másképp nem hallod meg a saját lelked hangját, ha folyton másokra figyelsz. Ez volt az egyik oka, hogy eltűntem és csak időszakosan raktam fel valamit, pl: Trianon, vagy Napforduló, vagy egy angyal üzenetet. Másik ok, hogy óriási, de áldásos, ugyanakkor nehéz időszak köszöntött életembe, munkával, sok tenni és tervezni valóval, és ez eléggé kizárta az írói és videói és tanítói munkám. Ez most az interneten lelassít, de nem érzem, hogy elmulasztanék bármit is. Régebben folyton ezt éreztem. Fogok jelentkezni, írni, de most olyan ”munkám” feladatom, megbízatásom lett, ami sok időmet elveszi, de szükséges az életem változtatásához, és tovább folytatásához. Sok mindenen volt időm elgondolkozni, kikkel akarom folytatni, hol és hogyan. Merre haladok én az utamon, mennyire vagyok a számomra kijelölt úton, amit a Teremtő szánt nekem. Kell-e nekem 5000 ismerős, és sok like, hozzászólás, fotók? (Természetesen minden pozitív hozzászólásért, dicséretért hálás vagyok!) Mi az, amit nem fogok posztolni és hol van a privát és családi szféránk? Tulajdonképpen mit látnak belőlem az emberek? És miért értenek néha félre? Miért vetítik ki tükrükként – legtöbbször torzként – az én írásomat saját magukra és sértődnek be, holott soha nem is láttam őket… Kell ez nekem? Amit tudok, adni akarok, ezért vagyok itt. Tanítani, átadni, amit én magam megtapasztaltam, (nem pusztán olvastam vagy divatos gyors tanfolyamon ”elsajátítottam” oklevéllel megszereztem) de szeretettel, türelemmel, nem úgy „hogy én tudom a legjobban és ez a legjobb” a mesteri címet lobogtatni, noha pedig megkaptam többször is, mindig is elutasítom. (Pláne nem a divatos coach titulust, ami szintén nem magyar, csak angol majomkodás.) Mert szerény vagyok, aki megismer személyesen tudja ezt, és mester a Teremtőnk, és senki sem kéne, hogy ebben tetszelegjen. Szóval lényegében lecsendesedés, változás, és elvonulás ez a lényege a mai írásomnak. Jelentkezni fogok! Sok ötlet terv, változás van és érik még bennem és körülöttem. Áldás és szeretettel: Szaffina
