Áldásban részesülni
Többféle áldást kaphatunk az életünk során, a mindennapjainkban, egymástól, tanítótól, egyházi személytől, végső soron mind Egynek a forrása az Isteni erőtől származik. Elmesélem egyik nagyon különleges áldásunkat utunk során, amely után szó szerint megrészegülve jöttünk ki a templomból, akárcsak a Pünkösdkor az emberek, mikor megkapták a képességeiket és a közös nyelv megértését. Nagyon különleges energiákat éltünk meg, nem várt volt az esemény, és csak mi ketten voltunk bent. Mediterrán helyeken délutáni szieszta van, épp szigeti felfedezésben voltunk, mikor már nagyon kimelegedtünk, elfogyott az élelmünk, nagyon éhesek voltunk, zárva volt minden, de megálltunk egy csodaszép hatalmas fehér templom előtt, nyitva volt, így örömmel léptünk be. Hűs falak között lépdeltünk csendesen, csodálattal, és áhítattal szemlélve a szent festményeket, egyszer csak megjelent fekete ruhában, ősz hosszú szakállal egy pópa. Nagyon kedves volt, végig mért minket, megdicsérte a hosszú aranyszínű ideillő öltözékemet, megsimogatta az arany rózsa fejdíszt rajtam, láthatóan nagyon tetszett neki. (Görögországban nagyon szigorú szabályok szerint léphetsz csak be a templomokba, nőknek hosszú nadrág sem engedélyezett bizonyos helyeken, csak hosszú szoknya, fedett váll, némely helyen a fejet is elkell kendőzni.) Megkérdezte honnan érkeztünk, és lelkesen mesélni kezdett a szent képekről. Látta azért képben vagyunk, olvastuk a bibliát, nagyon örült ennek, elmondta egyre kevesebben jönnek már be a templomokba, ha bejönnek nem ilyen ruhába, végig futnak, és ennyi. A turistákat nem érdeklik a templomok, a műemlékek, a szent dolgok, csak a szórakozás, a strand, az éttermek. Hangosak, zajonganak, és nem mélyülnek el. Nem is a vallási hovatartozásról vagy annak gyakorlásáról szól ez, inkább arról, hogy mennyire felszínesen élnek ma az emberek, mennyire elfelejtették honnan jöttek, kihez tartoznak igazából, és honnan van az erejük, hogyan tudnák ezt felvenni, és teremteni, gyógyulni is akár. Az emberek egy hipnózisban, egy manipulációban élnek. Természetesen nem csak templomok ódon hűs falai között lehet elvonulni, meditálni, önismerethez jutni, ez is csak egy lehetőség a sok közül. Én személy szerint akkor szeretek menni, ha nincs, vagy alig van ember, nem liturgiára ülök be, csak úgy, mikor teljes csend honol, tényleg befelé tudok figyelni, behunyom a szemem és átadom magam az áhítatnak. A lelkes templomi körvezetésünk után leültünk, felvettük az isteni erőt, elcsendesedtünk, elmélyültünk. Amikor egy bizonyos idő elteltével kinyitottuk a szemünket, lassan készülődésre készen megjelent ismét előttünk a Pópa. Kérte maradjunk még egy kicsit. Először hozott nekünk szent képeket mindegyikőnknek egyet-egyet. Már ezért is nagyon hálás voltam. Ezután hozott szentelt vizet, majd szent olajat, mirhát és öntött a kezünkre bőségesen, bekentük az arcunkat is, kezünket is, enyhén megszórta a fejünk tetejét is, és kezével megáldott minket. Fejünk fölé emelte a kezét, és görögül elmondta az áldását. Hihetetlen élmény és érzés volt! Leírhatatlan mennyei erőket, energiákat éreztünk ott akkor. Olyan szeretettel, meleg meghittséggel nézett ránk, kettőnkre, ami már-már nem is emberi. Kérte még maradjunk! Nem tudtam mi jöhet még, hiszen annyi csodás ajándékot kaptunk így is. Elment. Mi leültünk és vártunk, mint a jó gyerekek. Hamarosan jött vissza, kezében egy teljes egész hűtött kenyérrel. Hű gondoltam ennyire látszik, hogy éhesek vagyunk. Átadta, és ez a kenyér meg volt áldva, szentelve és meg volt pecsételve is! Egy templomi áldott kenyeret kaptunk, amelyet a liturgiákon szentelnek fel és ajánlanak fel áldozatul! Olyan mirha szent olajjal kent be bennünket, ami nem kapható csak úgy, szuvenírekben sem! És ő ránk szánta! Nekünk adta! Részesülhettünk ezekből a csodálatos ajándékokból! Így áldott meg bennünket ez a végtelenül kedves pópa, és így engedett el minket az utunkra. Olyan csodát éltünk meg, hogy szó szerint megrészegültünk, kellett tíz perc az autónál hogy magunkhoz térjünk. Így leírva, és talán elmesélve sem megy át lehet, mennyire megható volt ez az egész. Ebben benne lenni, megélni, ott azokban a percekben, pillanatokban, átlényegülni egészen, ilyen csodálatos áldást kapni, és csak mi, ez olyan fenséges élmény, amit nem mindenki mondhat el magáról, hogy megélte, és ami nem adatik meg még nekünk se minden utazásunk vagy templom látogatásunk során sem! Hálás vagyok ezért nagyon! Köszönöm a Jóistennek hogy jókor, jó helyen voltunk ismét! Hogy áldás övezi mindig az utunkat és ezernyi csodát élhetünk meg mindig! Köszönjük az isteni vezetést, a mennyei ajándékokat, és az angyali védelmet!
„A vendégszeretetről el ne felejtkezzetek, mert ez által némelyek, tudtokon kívül, angyalokat vendégeltek meg.” /PÁL lev. Zsidókhoz 13./
„Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta, ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan. Példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképen cselekedjetek.” /János Ev. 13./
„Velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal, és sokféle erőkkel s a Szent léleknek közléseivel az ő akarata szerint.” /PÁL lev. Zsidókhoz 2./
Nagy Szaffina
Spirituális tanító, író
Weboldal: https://www.nagyszaffinaeletmuvei.hu
Kövess be Facebookon is ITT:
Nagy Szaffina Életművei Facebook oldalam:
https://www.facebook.com/profile.php?id=100056345111650
YouTube csatornám:
Más Világban Élek:
