Ajándékok
Ma egy különleges mannát hoztam nektek. Te mit értékelsz az életedben? Milyen ajándékokat kaptál? Ma mi az ajándékod? És te mivel ajándékoztál ma meg másokat? Csak tárgyi, neves, drága ajándékokat vesszük észre? Ajándékok: mint egy nagyon szép drága kabát…. van, akinek csak álom… van, aki leértékeli… nem értékeli, mert csak úgy megkapta… van, aki vágyakozik rá, és van, aki értékeli…és tudja mennyit ér… Ugyanígy kapjuk mi is mindennap Isten ajándékait… De nem mindig akarjuk átvenni… nem mindig látjuk meg, nem mindig értékeljük. Néha adományként éljük meg, néha ráununk, néha nem értékeljük és néha olyan természetesnek vesszük… Néha meg tényleg észre se vesszük mennyi csodálatos ajándékot kapunk! Milyen adományaink vannak! Milyen képességeink, milyen erényeink, milyen jó tulajdonságaink! Nagyítóval nézzük másoknak és önmagunknak hibáit, de a jót néha alig látjuk meg. Mert az olyan természetes….
Olyan természetes, hogy szép helyen élsz, hogy van munkád, hogy van miből élned, hogy van mit enned, hogy vannak, élnek a gyermekeid, hogy megtaláltad a kedvesed, hogy ma éjjel sem kell egyedül aludnod, hogy szép ruháid vannak, hogy vannak barátaid, egyáltalán hogy élsz… És egy nap annyi mindenért lehetnél hálás! Hogy egészséges vagy, ha nem akkor legalább is még itt vagy és feladatod van, pl: meggyógyulj, vagy megtanulj valamit. Hogy valakinek ma is eszébe jutottál, hogy kaptál egy mosolyt, hogy nem késted le a buszt, stb…
Van, hogy az ajándékokat nem áldásként éljük meg, hanem nehézségként… És nem kérjük… és nem akarjuk… pedig valójában azért kaptuk, hogy tegyünk vele…. segítsük embertársainkat! És ez az út nem mindig könnyű.. és a legnehezebb feladatokat nem az kapja, aki gyönge…azért kapja, mert ő elbírja azt…. még ha néha azt hiszi is összerogyik alatta….
Az ajándék áldás! Élnünk kell vele! Nem elutasítani, hanem meglátni azt! Ilyenformán mindenki mást tud megtenni, mással tud hozzájárulni a társadalomhoz! Más-más ajándékkal! Ezért nem lehet birka módjára mindenkit egyformán beterelni a döntői bírói akolba, nah ki mit tett le az asztalra… mert, ahogy ajándékaink, képességeink, tehetségeink és erősségeink sem egyformák, úgy sem az akaratunk, sem a cselekedetünk, sem a hozzájárulásunk nem lesz az! Az egyik segíti a másikat! Az egyiknek pénze van, másiknak ingatlanjai, harmadiknak szeme a látásra, negyediknek szíve az érzésre, ötödiknek jó a kommunikációja, hatodiknak csodás a hangja, éneke, hetediknek varázskeze van, gyönyörűeket fest, rajzol, nyolcadik ízletes ételeket készít, kilencedik mesterien tanít… és így tovább….
„Mindenki mást tud megtenni!” Nagy Károly. Tartsuk észben ezt a bölcsességet is! Amit külön köszönök!
Az ajándékokat pedig értékeljük! Mert olyan nincs, hogy csak úgy odadobták neked! Ha nem értékeled pedig pont abból kell tanulnod, de némely ember csak akkor értékeli, ha nincs már neki…. Ne vegyél semmit sem magától értetődőnek! Értékeld azt, amit másoktól kapsz, amit mindennap látsz, érzel, tapasztalsz körülötted!
„A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt, mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcsességnek beszéde adatik a Lélek által, másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint. Egynek hit ugyanazon Lélek által, másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által. Némelyiknek csodatévő erőknek munkái, némelyiknek meg prófétálás, némelyiknek pedig lelkeknek megítélése, másiknak nyelvek nemei, másnak pedig nyelvek magyarázása. De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja.” /Pál lev. Kor. 12/4-13./
„Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” /Péld. 27/17./
Nagy Szaffina spirituális tanácsadó, író